A videó, s a fotók már árulkodtak, beszámolok én is: 
Kedves Blogom

Életemben először vettem részt könyvbemutatón. Úgy alakult, hogy ez épp a saját könyvem prezentációja volt. (Bocsássa meg a világ, hogy nem kelek fel minden reggel szerénységgel gazdagon feltöltve.) Szétizgultam az agyamat, beleestem a kétségbe, s kifehéredtem a bizonytalanságtól, hogy vajon mi lesz OTT? Volt egy ember, akiben bíztam, s egy pálinka után bátran a közönség elé álltam. Megláttam a terem előtt ezt az embert, -megnevezem hát, Miklós Réka becsűs nevén, Bleeding Bride a művész nevén-, s teljességgel megnyugodtam.  Egyből meglepetéssel kezdődött, hiszen 6, azaz hat darab muffinnal érkezett, miniatűr Székely Zabhegyezővel díszítve, közölve, hogy ez az egyik elrejthetetlen ajándékom, s ezzel egy folyamat elkezdődött.

Az emberek elkezdtek gyűlni, s a teremben az üres helyek fogyni. Annyi inger ért, hogy szőke állományom néhány emléket azonnal törölt is, úgyhogy lehet nekem így utólag is mesélni. Megérkezett a Bús Ildi barátnőm Sepsiszentgyörgyről mélységes tiszteletemre, s rögtön utána egy legkedvesebbem, Jakab Bea párostól, a messzi Kolozsvárról. Kicsi szívem teli kellemes meglepetéssel, s a terem egy halom klassz emberrel. Szüleim, s a család ifjabbjai az első sorokban ültek, s bizony a sajtó képviselői is megjelentek. Felkaptam a fejem, mikor a szomszéd érkezett, örültem, mikor két barátnő, néhány volt tanár és tanárnő. Közben csupa büszkén hallottam fél füllel, amint az unokahúgomra rácsodálkoznak: Jé, itt egy kicsi Erika! Párom elvegyült a család között, kedvenc hazai humoristám is üdvözölt, s a műsor elkezdődött.

Tamásihoz hasonlít a polgármester, velem vicceskedik a humoros fiú, s a közönség hangosan felnevet a spontán vicceken. Ember! – gondolom magamban – nekem ennél több sem kell! Nézek a muffinokra, nézem a margaréta csokrom, s mind csak az jut eszembe, hogy nekem semmi gondom. Helyettem Réka mindent elrendezett, s emellett micsoda ajándék érkezett: Fel sem tűnt, hogy a sarokban egy rosszul öltözött faszi rajzol, gondoltam egy szegény sajtós. S aztán kaptam valamit, amire titkon mindig vágytam, egy rajzot, amin ott ülök a könyvkupacon. Ekkor hullott el a könnyem, s ha el akarnám mesélni, mit éreztem, elhullna a nyálam is. Öröm, hála, s szeretet. Mert Réka ezt kitalálta, s a művészt elhívta, az az ember pedig eljött, s engem megajándékozott. Volt komoly fotósunk is, Kinga, neki is jár hála. A könyv gyorsan fogyott, a gratuláció szaporodott, a tömeg lassan feloszlott.

Maroknyi kiscsapaton áttuszkoltam a kocsmába, italt dobtunk az asztalra, s koccintottunk. Rádióba zenét kértek, s mulattunk. Úgy ragyogtak a szemeim, majd megőrültem, s szájam széle elérte a fülem. Muffint ettünk, s úgy örültünk, s mind egy apró család üldögéltünk. Átöleltem Párom nyakát, s odasúgtam: Hallod? Én egy BOLDOG EMBER VAGYOK!

KÖSZÖNÖM ezt az estét úgy, ahogy volt Bleeding Bride-nak, Ferenczi Zoltánnak, Egyed Ufó Zoltánnak, Becze Kingának, György Botondnak és a kicsipáromnak, Koroknai Balázsnak!