"Autóval. Szerpentinen."

 2012.10.21. 14:44

A fényesre polírozott Peugeot visszapillantója kristálytisztán tárja elém pulifrizurámat. Nem érdekel.

Hanyagul csavarok egyet a zenelejátszó hangerőszabályzóján és erőltetve tolom hátam az ülés támlájához. Lazuláciune.
Lábam automatikusan mélyebbre tiporja a pedált, az pedig lódít egyet a kökényfekete autón. Észrevétlen.
Falvak, fenyők, választékhiányos sarki boltok eltörpültök száguldó autóm tükreiben. Maradjatok mögöttem!
Bekapcsolom kamerám és a tükörre erősítem, örökítse meg a már-már eszméletlen utam. Nyersanyagnak jó lesz, majd úgyis szétszabdalom.
A dob és basszus hihetetlen orgiát okoz füleimnek, akaratlanul is lódul a fejem a basszus után. Felveszem a ritmust.
Arcom mufurccá érlelődik, én pedig gondolataim vermébe esek. Testem összhangról álmodik.
A szembejövőknek igencsak érdekesnek tűnhetek 120 felett száguldva. Rám uszítják dudáikat, villogtatják lámpáikat.
Büszkén teszem fel a kerek arcomra széles vigyorom. Én így vezetek!
Kezem remegni készül, fejem fáj. Nem haldoklom! Így élek.
Haladok fölfele a szerpentinen, a szépséges 407 SW-m hibátlanul ível a kanyarokban. Szeretem.
Egy alkoholsokktól szenvedő sofőrrel találom magam szemben. Gyalogosan Zorba-táncot járna, de vezetés közben csak annyi rendellenesség mutatkozik nála, hogy csak a bal füle vörösödik, a jobb érzéketlen és nemcsak a hangokra. Üdv. szomszéd!
Ahogyan a domb fokosodik, sebességem csökkentem. Ablakokat lehúzva hanyagul könyöklök ki, hangerőben gazdag pilótafülkém nagy érdeklődésnek örvend a domboldalban. Kutyák ugatnak, gazdáik rosszalóan rám mutogatnak.
A megcsonkított fenyők közül kívánkozik ki a nap. Reflexmozdulattal cserélem át szemüvegem. A napfény nem való nekem.
A kilométer órám még mindig háromjegyű számra mutat. Ablakot fel, ötösbe be, padlógáz, önkívület.
Csak dobolom a ritmust ujjaimmal helyeslően bólogatva, menjek innen! Hamar-hamar!
6 órányi száguldás után megérdemlek egy kis szünetet. "Otthonról" rohanok és "haza" még nem akarok menni. Úgysem vársz, úgysem létezel.
Meg akarok szabadulni magamtól és aludni végre egyet. Inszomniám hetek óta kerget.
És ismét előjön az estéktől való fóbiám. Amikor egyedül kell lefeküdnöm, egy óbaszdmeg kijelentés olyan nálam, mint egy reggeli kávé....

A bejegyzés trackback címe:

https://zabothegyezo.blog.hu/api/trackback/id/tr724861132

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.