Kikecmeregtem a kaptárszerű ház ajtaján netbookostól, s hátravágódtam a légyszaros hintára, magányosan. Felvettem a törökülő pozitúrát és a kockás pokrócot kétszer magamra tekertem. A lámpa kimért fénye egy csattanással jelezte, hogy ő most megszűnik. Kitérdekel. A hinta nyikorgása is alább hagyott, s a konyhában a fény is elaludt, immár teljes a sötétség birtokomban.

A netbook fénye maradt, s a borkánfenék paplanos szemeimen, amire mostanra jókora rétegű kosz halmozódott fel hosszú szempilláim közbenjárásával. Hanyag eleganciával töröltem a gebaszt pólóm sarkába, s kinyitottam a pdf-et, hogy olvassam a bestsellert. Nagyot kortyoltam a fekete teával nyakig locsolt bögréből, s hallgattam, ahogy vadul utat szánt magának a nyelőcsövemben. Elmerültem az amcsi könyv sztorijában, s beleképzeltem magam az esetlen kislány szerepébe, akibe egy multimilliárdos szerelmesedett bele mindenestől. Egy-egy felocsúdásnál rém boldogan vettem tudomásul, hogy fázom. Görcsbe gerjedve nyomogattam tovább a lefele nyíllal megbélyegzett gombot, és faltam a híres írónő agyszüleményét, amikor a kaukázusi juhász vadul csaholni kezdett, s a lánc rabságában nekiállt a pajtája tetejét rágni. Annak intenzív fogyasztása a hinta elhagyására késztetett, s kíváncsiságom pokrócostól a kutyához cibált. Boldogan vettem tudomásul, hogy egy kis sündisznó tart felém, rezignáltan szaladva a borjú nagyságú kutya elől. A kisállat beült a kerti terasz hintája alá és begubózott, én meg vigyorgó fejjel ámuldoztam rajta ezúttal egy széken törökülve pokrócostól. Nagyot kortyoltam a teába és tovább mosolyogtam neki, mert tűri társaságomat, amikor apám hangja megtörte a körülöttem levő vékony buborékot:

- Mit fagyoskodsz leányka, már nem nyár van. S vidd innen a picsába azt a disznót is!