Iskolakerülés mesterfokon

 2012.10.21. 15:34

Mostanában sokat gondolok a középiskolás évekre. Közhelyes, de akkor még felhőtlen volt az élet, s egyetlen gondom az volt, hogyan lóghatnék el a nemtetszetős órákról.
Gyakran ment a hasam, mentem én is, négy év alatt legalább négyszer temettük el minden rokonomat, krónikusan immunissá váltam a finom krétaporra, kiszívtam a citromsó készletet a környező boltokból és a buszmenetrend is változásra kényszerült a folyamatos másfél, kétórás késéseim miatt. Amikor mindez már nem bizonyult hihetőnek tanáraim és osztályfőnököm szemében, feladtam a harcot.
Éjszakánként a 3310-es Nokiám fényében csináltam ki 1-1 regényt, mert anyám eltiltott a könyvektől. (Akkoriban komoly vastagságú borkán fenekek díszítették arcomat.) Ha hajnali 4-5-kor sikerült ráejteni fejemet az aktuális regényre, képzelheted, hogy 6:30-kor nem a felkelés volt a kedvenc időtöltésem. Apám 6-kor tette ki a lábát a házból, anyám 6:45-kor indult útnak, ezért muszáj volt beiktassak egy 6:30-as felkelést, lássák, hogy ráérősen elérem a 7-órás buszt. Mire megmostam zombi arcom, lenyomtam a reggeli kávém, megfésülködtem (dehogyfésülködtem), verte is a vekker a 6:45-öt, búcsúztam anyámtól. Még el sem hagyta az első kanyart, én már vissza voltam feküdve a párnahegyek aljára. Nagyjából 11-12-re ki is aludtam magam, de akkor már minek mennék iskolába? Ezzel a csellel aludtam délig iskola helyett hetente legalább kétszer.
Egy szerencsétlen napon azonban megzavarták zuglógásomat. Piszmogtam a hi-fi mellett egy fülessel a fejemen ügyet sem vetve a világra, -tőlem akár robbantani is lehetett volna, azt se vettem volna észre-, amikor a postás integetett szobám ajtajából:
- A pénzt az asztalra tettem az újsággal együtt, maradj nyugodtan, vissza zárom az ajtót. Szia.
Sűrűn pislogtam, mint a szemafor, s elkezdtem fájdalmasan gondolkodni, hogy mi is történt. Az ajtó zárva volt, a kulcsot megtalálta, bejött, pénzt lerakta, lógásomat tudomásul vette, elegánsan távozásra intette magát.
- Ne. Ne zárj be, majd én megoldom. Anyáméknak szót se, a pénzt köszönjük. Szia.
Bezártam magam másodjára is belülről, a kulcsot zsebre vágtam, s hanyatt feküdtem a padlón, nirvánába esve a Nevergreen Ámokjától. Álomba ringattam magam, s nem álmodtam meg anyám fél négyes érkezését.. Zenétől zajos fülem segítségével óriási zajra riadtam, kapálózó végtagokkal a levegőben. Feltépve szobám ajtaját loholtam a zaj forrásául szolgáló konyha fele, ahol a nem hétköznapi látvány elém tárult:
Anyám Spiderman pózban guggolt a konyhaablakban ugrásra készen befele. A vér belém fagyott, szemeim lennébb tolták szemüvegem a kiguvadástól. Ettől a naptól kezdve meg lettem fosztva az iskolakerülés magasztos élményétől és meg lett húzva a vonal a 128 db hiányzásom végére a féléves rubrikában.

A bejegyzés trackback címe:

https://zabothegyezo.blog.hu/api/trackback/id/tr204861228

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.