Lakáskarikatúra

 2012.10.22. 23:21

Mivel tanulmányi átlagom valahol a béka segge alatt úszkált, kollégium nem járt nekem, s benyalni magam egy jó drága vallásos koleszba hülye lettem volna, hogy imádkoznom kelljen látástól Mikulásig egy Iszunk Hányunk Belefekszünk Buliért, maradt a bérlemény. Szobatárs már adva volt, kellett még legalább két iparos, akikkel összepászíthatjuk életünket egy egész egyetemi évre. Jó szokásunkhoz hűen hagytunk mindent az utolsó percre, nehogymá' lett volna bunkerem nyárára is Kolozsváron. A Fészbúk-adta lehetőségeket kihasználva írt rám egy gimnazista koromban évfolyamtársként működő egyed, hogy van lakás, kéne lakótárs. Azon melegében mentünk is le a Kincsesbe, szemügyre venni a bungallót. Kicsi ismerkedés a buszon jövendőbeli lakótársfiúval, majd érkezvén kapkodtam a fejem, s fogtam az orrom a nyolcadik emeleti kétszobásban. 

Na képzeljed el ezt a lakást így: Belépve a bejárati ajtón úgy vágott orrba a megáporodott láncdohányszag, hogy áldottam magam, amiért ilyen karcsúra gyúrtam kistestem, s nem estem össze nyomban. Konyhánk az első másodpercben elnyerte a NAGYMAGYAR címet, ugyanis piros-fehér-zöldben pompázott. Piros a faliszekrény, alatta fehér fal, zöld a szekrény "talajmenti" része. Rengeteg abrosz volt. Kettő a kommunista fűtésrendszeren díszelgett a falon, egy az asztalon, s a mosogató kagyló aljára is ebből jutott. Az ablaknak nevezett nyílászáró csak csapkodással működött, konyhaajtó egyszerűen nem készült. Csodás kis gáztűzhelyünk körül a zsírt ki lehetett volna kilózni, de nagy munka azt feltakarítani. Az arasznyi kamránkban csak a várva várt pókháló volt a félig korhadt polc deszkái között. Haladtunk tovább. Szobánk: Szürke szőnyeg, fekete foltokkal. Előző lakók, a hajas fiúk bringa-fétisben szenvedtek, ezért minden éjszaka kibontották bringáikat a nyolcadik emeleti szőnyegelt szobában és hatkilós kalapáccsal verték bele a zsírt, s az olajat. Jutott a szőnyegre is, szekrény alá is. Ezutóbbi helyen találtam is néhány félbevágott bogden-szálat. Az egykor fehér falakon éjszakai alvásnyomok és kézhelyek néztek szembe velem, s minden négyzetméteren volt legalább 5-10 szeg félig elütve. Egyik szekrényünk barbár módon volt szétkapva, ajtóira a galambok szartak alacsonyról az erkélyen. Másik szekrény kiváló állapotban volt korához képest, és vénségét a szaga árulta el. Gyalulatlan deszkából készült polcok lógtak a falon, az egyik aljára pedig egy lyukas seprűnyél volt felszerelve két cipőfűzővel. (Itt szárítottuk a bugyogókat!) Egy oltári nagy asztal hevert a két ágy között, ami körül elfért volna mondjuk 10-12 ember kényelmesen könyökölve. Két vasszék is jutott valószínűleg ólommal tömve, mert laza-izmos karjaimnak elég nagy kihívás volt tologatni. Az ágyak mesések. Egyik kórházi ágyhoz hasonló, másik korhadozó fenyőből fabrikált, de a matrac megért mindent. Dicséretképpen hadd zengedezzek a 3-400 könyvről, ami pontosan a plafon alatt 10 centivel volt elhelyezve a szoba két falán szintén gyalulatlan deszka-polcokon. Ezeknek az illatát gyakran dörgöltem orrom alá. Amikor már egészen szerelmes voltam ebbe a 30 négyzetméteres szobába, kívántam látni az erkélyt. Fel voltam készítve jövendőbeli lakótársfiú által, hogy galambcsalád lakik és székel a teraszon, ezért a reggeli ébresztő a szexualizáló galambok hangja volt. A nyitott erkély párkányán megtalálható volt két évszaknyi galambszar, s az őszi friss szalmaszál, amiből a fészkük készült volna, ha elér odáig. Neylonnal sejtelmessé varázsolt polcok voltak két oldalán, aminek tartalma a mai napig rejtély maradt előttünk. Ami megnyert mégis bennünket, az a nyolcadik emeleti panoráma volt, ami elénk tárta Kolozsvár három negyedének látképét. Napközben mesés volt, éjszaka szerelmessé tette a legkihaltabb lelket is. Itt születtek később világmegváltó gondolatok, itt fogyott el sok rekesznyi alkohol, és itt szívtam el egy fél dohánygyárat. Itt örültem, itt bőgtem le a városra, s itt hógolyóztam a legnagyobbakat, de még biciklizni is sikerült 3 négyzetméteren. Legfelső emeletről tekintve, mindig napirenden voltam a szemben levő négyemeletes minden lakásának történéseivel. Láttam sok alsógatyás nyolcvanévest, láttam egy szobrot, aki esőben is, viharban is az erkélyen ült egy könyvvel, de sikerült folyékonyan megtanulnom káromkodni románul egy kedves család közbenjárásával. 

A beköltözésemet egyedül vittem véghez, egyedül laktam egy hétig ebben a kommunista építményben, ahol jött néhány akadály bajostól. A kazán beüzemelése meghaladta szőke fejem teljesítményét, ezért megoldottam elegánsan, hogy a szerelő elküldjön forró éghajlatra egy gombnyomás miatt. Klassz dolog volt szeptemberben hideg vízzel mosni habtestem, és száraz kaján élni egy hétig. (Már kívántam a galambhúst) Csekély kétszer ragadtam a kőkorszaki liftben egy hét alatt, ahol a térerő luxuscikk. Mindenféle román nyelven zaklató egyed is megfordult ajtónkban, de örülök, hogy megfordult. Ki kellett cselezni az adminisztrátor nénit is, hogy csak ketten lakunk négy helyett, és hozzá kellett szokni a sehogy sem záró épületmunkákhoz. Bizonyos idő után az ajtó és rámája közötti lyuk sem zavart. Kedves lakótárs megérkezéséről meséltem korábban, Ödönke jó arc volt. 

Korábban laktunk modern bunkerben, kábeltévével és bőrfotellel, de nekem ez egy falat mennyország volt. Sikerült egy hétvégén négy háziösszeruccot tartani hangos zenével és sok emberrel, sikerült hajnali háromkor áram nélkül maradni egy kedves szomszéd jószándéka miatt, és ide vonzottunk különböző nemzedékű diákokat is a hajnali órákban, akik zajra érkeztek. Volt házi készítésű galambriasztónk az erkélyen, amelynek egységesen elcseszett kereszt formájából kiindulva enyhén sátánistának nézhettek a szemben lakók. Az alsó szomszéd kurvaanyázása kompenzálta a mi hangos zenénket és kétnapos hajcihőinket. A családverést és bútortörést is hasznos volt hallgatni, tudjuk, hogy mi hogyan NEM akarunk élni majd. Megválni ettől a bunkertől bevallom, nehéz volt számomra, s nem azért mert 10 napra egy minősíthetetlen papi lakba kerültem, hanem mert annyi tragikomikus élmény fűzött ehhez a bérleményhez.

Patautca34/88mindörökké!


424733_304880196225216_97530359_n_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://zabothegyezo.blog.hu/api/trackback/id/tr214863471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.