UFÓK repkedtek Ditró felett ?!!

 2012.11.10. 18:04

Fontos rögtön az elején ismertetnem, hogy sem a történet megélése idején sem a jelenlegi állapotomban nem vagyok semmiféle tudatmódosító-szer hatása alatt. Nem ittam, nem szívtam és nyugdíjazva sem vagyok maradandó agyalágyulással.

Miután a falusi gólyabálnak sikerült végig ülni az első negyedóráját és teljesen leamortizáltuk a két fülünk közti űrt, cigiszünet ürügyével távoztunk elegánsan a mentálisan gyilkos helyszínről. Természetesen a falusi bicskadobáldába. Egy röhögésekben gazdag 6 órával magunk mögött, kiszédelegtünk a szürkére füstölt korcsma ajtaján, s korainak ítélve az 1 órát, tértünk be a Mutogatós Diszkóba. Nagybetűkkel, mert az est tematikájához ez illik a legjobban címként. Miután megéltük az undort, a vigyort, s mielőtt lábunk az alkohollal átitatott padlóhoz ragadt volna, hazafele vettük az ívet kedves ismerőssel nagyjából hajnali 3-kor. Természetesen ketten két irányba. 

Minden problémám a hideg volt s a vinilinkabát. Szapora léptekkel suhantam hazafele az ezer méteres távon, amikor eldöntöttem magamban, hogy félúton járok, és túl vagyok a kutyaövezeten. Talán megmaradhat kisseggem épségben és meg se fagyok túlzottan. Ekkor jött a fény. Bal oldalamon fényességet véltem felfedezni ezért felnéztem az úton pihenő tekintetemmel a csillagtalan égre. Na kérlek itt egy jóllakott ember nem küzdött volna székelési problémával, azon nyomban rakta volna tele a nadrágot, de én éhes voltam borzasztóan. Szemeim a szemüvegre tapadtak és úgy vágtam a sápadt arcot az égboltot bámulva. Pislogtam sok kicsit s egy nagyot is, biztos, ami biztos, majd újra szemügyre vettem a jelenséget. Ugyanazt láttam: egy telihold nagyságú és formájú objektumot, ami körül egy kisebb és egy nagyobb kör keringett iszonyatos sebességgel. Megálltam, kezeimet a törzsemhez szorítottam és úgy nyújtottam nyakam az égnek, mint egy holdkóros, aki épp zavarog a sötétben. Amikor statikus állapotban is ugyanazt a rémisztő fényességet láttam, rettenetesbe kapcsoltam és görcsbe rándult lábakkal majdnem fénysebességgel kezdtem el haladni kishazám fele. A vinilinkabát az oldaltáskával fura zajt keltett a néma éjszakában, amitől felébredt minden létező kutya és vadul csaholni kezdett. Ez volt az a pillanat, amikor már  elképzeltem, hogy nemsoká leszáll ide Mari néni hátsó kertjébe, lenyitja ajtaját és én eltűnök a fényben. Átvillant az agyamon a sok agyalágyult videó az ufókról, a rengeteg elolvasott cikk és még több ábrándozás a kolozsvári panoráma felett, amik tárgyát szintén földönkívüli barátaink képezték. Mire elkészültem ezekkel a gondolatokkal, mellettem egy patkány csobbant egy óriásit a miniatűr patakban, s én lábon hordtam ki egy infarktust hazáig, hiszen a fényes jelenség a bal oldalamról a fejem felé került. Szívem vadul vert, levegő gyengén jött, de végre megérinthettem szobám ajtajának kilincsét belülről. Ledobáltam a cuccaimat, kigugliztam, hogy látta-e más is az ufót térségünk felett, de a keresőmotor épp vissza nem kérdezett, hogy hülye vagyok-e. A sikertelen keresés után ismerős után kutattam az online csevegőkben, akit megkérhetek, hogy menjek ki, nézzen fel az égre, s mondja el, mit lát. Sikerült! Találtam. Ellihegtem neki vad billentyűzetcsapkodással, hogy mit láttam, kérem ne nézzen hülyének, ne higgye, hogy gyogyós vagyok, azt se, hogy szívatom, de tudni akarom, hogy az mi. Jött az egysoros válasz kimérten:

- A szomszéd falu diszkója előtt a fények csak. Ne aggódj.

OMFG !!!

___,,_O.O_,,___ 

A bejegyzés trackback címe:

https://zabothegyezo.blog.hu/api/trackback/id/tr944900756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.