Tisztázzuk, hogy kelt palacsintáról ecsetelek, mert székelyfődön az a palacsinta, ami valójában a fánk. Szóval érted. 

Keltem volna ma reggel fürgén, hogy sprinteljek a kávéillat irányába, de megszívatott kistestem, mert bizony nem bírtam kikelni az ágyból. Ezúttal nem a dögség vezérelt, hanem egy elcsúszott izom a derekamban. Ha beszélhetünk izomról. Azon mód vettem tudomásul, hogy nekem ma nem lesz innen felkelésem, ezért betakartattam magam, s vigyorogtam a napsütésnek mozdulatlan. Ment ez egész délig, míg kicsipárom nem ihletett meg egy zacskó fánkkal. Megkívántam. Nem, nem a fánkot, hanem a sütést. Összeszorítottam könnyes szemeimet és legurultam az ágyról rém egyenesen. Miután sikerült közölnöm az engem sajnáló családdal, hogy "félre mindenki, jövök sütni" neki is láttam gondolkodni. Aszondjahogy, hogy kell a palacsintába liszt. Az van. Kell még bele tojás. Az nincs. Sprintelt is unokaöccs haza tojásért. Jött mindjárt hattal vissza, ebből kettőről gyanítom, hogy dinoszaurusz tojás lehet duplasárgával. Kell még bele vaj. Hátaznincs. Jó az olaj. Kéne vanilia. Uccu bele kétcsomagot. Meleg tej, felfuttatott élesztő, duplaadag. Haladjunk. Citromhéj? Honnevóna. Csipetsó s kicsi cukor beledob. A magam elől eldugott Nutellát is, alig-alig, de megtaláltam a savanyú uborkák között. A kétkezes gebaszt mire összeállítottam már tudtam menni támaszkodás nélkül és unokaöcsi zenéjére megpróbálkoztam a tánccal is. A húsz négyzetméteres konyha csempéjén csak úgy suhantam nyakig lisztesen és be-beloptam egy-egy limbós mozdulatot is, amiből az olajas padlón aztán twistelés lett csípőrecsegéssel. A tésztagyúrásra főképp a mutogatás volt jellemző, hiszen ezt a végtelen fájdalmat csak humorral lehetett legyűrni. Segítségünkre Fluor Tomi Halendaja sietett, amelyben a pingvinszabású állat igencsak jó vezérünk volt. A tésztanyújtó és a rózsaszín köpcös tálnak tisztes társaságában vonaglottunk vonzó felsőtestekkel egész addig, míg a meggyúrt egyveleg kelésre készen nem állt. 

Miután sikeresen odaraktuk duzzogni, csillogó szemekkel nyitottuk fel a nutellás üveget. Nekilátva kiskanállal alig tudtunk megáljt parancsolni étvágyunknak, de végül sikerült épp annyit meghagyni, amennyi a palacsintához volt szükséges. A család látva e két elmerokkant délutáni tevékenységét egy fintorra a fejükön távoztak egy szoba mélyére, ahová a szag ugyan nem, de a zene utánuk csaholt. A tészta kelése fél órát igényelt, ez alatt nosztalgiáztunk kicsit az Erika Kávézó pénteki bulijának slágerlistájára. Így nyomta a basszust Nótár Mariska, Fekete Pákó és boldogítottuk magunkat Fluor Tomi két dalával is. A limbó és twist ötvözete feloldotta a begörcsölt csípőmet és egész formás danszot vágtam le az ötéves unokaöccsnek, aki jó szokásához hűen Pákóra is csak léggitározott.

Hallod? A palacsintatészta 20 perc alatt duplájára dagadt. (Ilyen zenétől én fogyni szoktam!!!)

Gyerekestől nyakig estünk neki összeraggatni nutellával, majd három olajcserével meg is sütöttük azt a 40 palacsintát. Mostanra már majdnem mind elfogyott. A látványt jónak könyvelem el, az íz is rendben van, csak az állag helyén-helyén furcsa. De tapasztalatból tudom, hogy egy alapos fogmosással a nyers palacsintatészta is eltávolítható a fogak közül.

A tészta kelését inspiráló zenék:

http://www.youtube.com/watch?v=n7LRNmFA8Mc !!!!!!!!!!!!!

http://www.youtube.com/watch?v=t8ll4k0E6qc

http://www.youtube.com/watch?v=aJGXgC-7jsQ&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=j-3U7TRdi9A

http://www.youtube.com/watch?v=W1Qn6mdYqSU

http://www.youtube.com/watch?v=zeHbbVSp1fo

és ezek folyamatos ismétlése.

20121112670_1.jpg

...és az eredmény

A bejegyzés trackback címe:

https://zabothegyezo.blog.hu/api/trackback/id/tr44903358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.