- S akkor meghalt Jóska is.

- Melyik Jóska?

- Ott ne, izéjék mellett, az utca sarkán. Amelyikre Csortánnéjék ügyeltek feszt, s a fia külföldön van.

- O.o ?

- Tudod na, amelyiknek két fia van, s az egyik magyarba van, s a másik valahová elnősült.

- Van egy leánya is. Azt a Kovács Pista fia kérte meg. Ott hanyigálták a gyűrűt egy darabig, s aztán csak megesküdtek.

- Azok el is váltak.

- Na látod, csak jobban tudod mint én. 

- Ott laknak a Vágás utcába.

- Nem-nem-nem. Nem abba laknak. Ide költöztek ne, tudod na. A Truczáné való házat vették meg. Tudod azt, amelyik ott maga alá van süllyedve, itt ne Laczkó Jani mellett. 

- Amibe régebb a Tóth Ferike lakott az anyósával?

- Az mán rég vót, azóta kétszer eladták.

- Hallottad-e a Péterni való ház is eladó? Az öregasszon bément az otthonba, s adják el a házat. A fát mán láttam, elhordták az udvarról. Drága jó tüzifát. 

- Nemigaz, nem adják el, csak lehozták a fát, me lopják el a szomszédok. Azok a semmirekellő Vargáék. Rendezték vót az öregasszonyt, feszt lopkodták el a pénzét is, mert már nem volt beszámítható. Vitték le az öregasszont a bankba, s írattak alája a pappírnak, s ezek zsebelték be a pénzét. 

- Az a Varga vót munkatársam egyszer fél napig. Aztán elszökött. Avval a másik burbuly gyerekkel, a Köllő Dezső fiával. 

- Melyikkel, me kettő van?

- Az egyik igazi csak, a másik valami fogadott cseléd legény vót, s aztán ittmaradt. Tudod az a szőke, hogy hívják na? Lacika?

- Endre.

- Az na, rossznyavalya, nem jutott eszembe.

- Izé itthon van-e?

- Ki?

- Hogymongyákné. Az a blokki fehérnép. Volt feszt a bolondok házába. Kellett a nyugdíj, s kapott ilyen agyilag hadirokkantat.

- Etuska. Amelyik régebb dolgozott a kollektívában? 

- Az, de nem amelyik kint lakott a faluvégén, hanem ez valami jövevény, nem falubeli származású, valami csángó.

- Jaj az el van kergetve innen. Annyit furfangoskodott feszt, a gyermekei hazakergették. Egész nap csak ivott, s szivarazott. Világéletében nem dolgozott, hogy él meg az ilyen te?

- Úgy a Portikné örökké vitte neki az ételt, me sajnálta. Az ura egy részeges volt, nem adott haza soha a fizetésiből.

- Az a Portikné még él?

- Há hogyne. Az fiatal, nálam fiatalabb. Huszonnyócbéli ha jól tudom.

- Köszönöm az ebédet, nem várlak meg benneteket, ha nem haragszotok. - és elegánsan távoztam a faluismertető tanóráról. 

A bejegyzés trackback címe:

https://zabothegyezo.blog.hu/api/trackback/id/tr834912976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.