Karcsibával (később kiderült, hogy ő Feribá) utaztunk a magas Bucsinon. Ő volt a buszsofőr, én az egyedüli utas. Kíváncsi szemekkel figyeltem az égig érő hótól roskadó fenyőket és a jeges utat felváltva. Kapaszkodtam görcsbe merevedve a fázástól, s boldogan vigyorogtam a kint tomboló zimankónak. Papírkabátomat az orromig cipzároztam és abba temettem sápadt arcomat nagyjából a Bucsin-tetőig. Ott figyeltem fel a Marosvásárhelyi Rádióra. "Betelefonálós" műsor volt, egy erősen akcentussal beszélő falusi kardiológusnővel, akinek különböző kérdéseket tehettek fel az érdeklődni vágyó telefonálók. A doktornő mindenkivel nagyon hűvös kapcsolatot alakított ki, s mondhatnám monotont is. Konkrétan mindenkinek ugyanazt a választ adta. A telefonáló célcsoportról annyit mondanék, hogy mindegyiknél elmúltak az évek, elnyúltak a bugyogók. Lásd a párbeszédeket:

- Joó napot kívánok. A doktornővel szeretnék beszélgetni. - szól az első telefonáló idős hölgy.

- Jó estét kívánok! Tessék feltenni a kérdést. - így a doktornő.

- Namármost én a doktornőtől szeretnék kérdezni.

- Tessék.

- Mondom, én a doktornővel szeretnék beszélni. - ismétli a néni.

- Tessék mondani. Itt vagyok. Figyelem a kérdést.

- Az a helyzet, hogy megműtöttek a szívemmel. Vásárhelyen. Helikopterrel vittek. A fiam is velem volt. A férjem nem volt itthon. Egyszer csak elszédültem, s összeestem. Ezt a szomszéd mondta. Ő ezt látta. Komoly műtét volt. Hat hétg feküdtem a kórházban. S még három hetet a gyergyói kórházban is. Nem semmi.

- Igazán sajnálatos. És mi volt a probléma? - érdeklődik a doktornő.

- Hát megműtöttek a szívemmel. Vásárhelyen. Helikopterrel vittek.

- Értem, de milyen műtét volt?

- Szívműtét.

- ..........

- Szívinfarktusom volt. - böki ki végül a néni.

- És mi lenne a kérdése felém? - kérdi a doktornő.

- Hogy adtak egy zacskó gyógyszert. Azt mostmár én örök életemben kell-e szedjem, vagy mi van? Me' én ezt nem értem.

- Nem mondta meg az orvosa ezt önnek?

- Há' nem. Asszem, nem. Nem emlékszem.

- Tessék szíves lenni elmenni a családorvoshoz és ő megmondja, hogy mennyi ideig kell szednie a gyógyszereket.

- A családorvoshoz?

- Igen. Oda kell menni. Köszönjük, hogy telefonált, mielőbbi gyógyulást. Viszont látásra. - így rázta le a doktornő az első telefonálót.


***

- Jó estét kívánok doktornő, üdvözlöm a műsorvezető urat is, s az egész stábot, s mindenkit.

- Jó estét kívánunk. - köszönti a műsorvezető és a doktornő kórusban az újabb telefonáló hölgyet.

- Azért hívom önöket, hogy elmeséljem a történetem. Engem megműtöttek. Infarktussal. S az az udvarhelyi doktornő, amelyik helyre hozott, remélem, hallgassa a rádiót és hallja, amit mondok. Jó egészséget akarok kívánni neki is és a családjának is. Nagyon nagy öröm, hogy újra jól vagyok és tudok járni is. Az isten tartsa meg örömben, szeretetben azt a nőt, s azt kívánom örökké legyen nagyon boldog. Azt kívánom. Igen és még azt is, hogy...

- Hölgyem, kérem, tegye fel kérdését nekünk, ha van, jó? - szól közbe a műsorvezető.

- Hát nekem mostan nincsen kérdésem, csak a doktornőnek akartam jó egészséget kívánni. - mondja az idős hölgy.

- Akkor bizonyára megkapta jókívánságait, amennyiben hallgat most minket. Önnek is kívánunk jó egészséget, kellemes estét, viszont hallásra! - rázta le a műsorvezető a következő telefonálót is.

***

- Na. Halló. Hallanak-e? - kezdi in medias res egy újabb telefonáló.

- Jó estét kívánok. Tessék parancsolni! - üdvözli a doktornő.

- Én nem parancsolok senkinek. Nekem nagyon fontos mondanivalóm van. - hüppög a hölgy.

- Tessék mondani. Mi a kérdés? - kérdi tapintatosan a doktornő.

- Nekem elvágták a nyugdíjamat. Betegnyugdíjas voltam. Elvágták. Most nem kapok semmit. Azok a mocskok. Elvették. A nyugdíjamat. Most mondják meg, mit csináljak?

- Hölgyem, erre nem mi fogunk önnek választ adni, ezzel nem minket kell zaklatni. - válaszol a műsorvezető.

- Maguk kéne tudják. Hova menjek én most? Mi? Hova?

- A nyugdíjosztályra hölgyem. Kellemes estét, viszont hallásra. - köszön el a műsorvezető.

- Háde.... - és a vonal bomlik.

Eljött a műsor vége is lassan. A doktornő még mondott néhány közhelyet a maga rejtjeles (pösze) beszédével és saját maga vonta le a következtetést a műsorról, mely szerint az ő segítsége mellett nyugodtan szíven ütheti betegeit egy-egy szívlapát.

A bejegyzés trackback címe:

https://zabothegyezo.blog.hu/api/trackback/id/tr635080685

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.