leszálltam a Győrbe érkező vonatomról, s kezeimet zsebre süllyesztve csodáltam meg az eget, ami épp leszakadni készült. elképzelve, mekkorát üt egy égnek álló frizurára a zuhogó áprilisi csapadék, elszörnyedtem. az amúgy is kopásnak indult, túlnőtt hajmaszlagom kívánt egy igazítást, így vettem az irányt a fodrászat felé. ősrégi stílusban kibiggyesztett táblán hevert a felírat: férfi fodrász, mellette női fodrász. korábban jártam már a férfi fodrásznál kicsipáromra várva, így azt képzeltem, ugyanolyan klassz hely lehet a női fodrászat is. bementem hát a másik ajtón, széleset mosolyogva, szépjónapottal üdvözölve a jelen lévőket.

szemüvegem párásodásnak indult, de szerencsére csak a homályig jutottunk, enyhén átláttam még rajta. körbenéztem, s elszörnyedtem, hogy hová vagyok jőve. jobb oldalamon egy csomó kényelmes vinilinülés szárító burával, bal oldalamon hosszú széksorok rajtuk egy-egy fehérbe öltözött öregasszonnyal. tévedés ne essék, nekem nincs bajom az idősebb generációval, ez valahogy mégis sokkolólag hatott rám. megtorpantam, táskámat visszavettem a vállamra, s a vigyort is lehervasztottam, mikor egy 50-en túli férfi pattant fel az egyik székről, s már röpült is felém.

- Jónapotkívánok! - mondom neki.

- Jónapot. - vigyorog fickósan szemüvege felett kilesve.

- Szükséges ide előre bejelentkezni?

- Nem!

- Akkor szeretném levágatni a hajam.

- Nagy gondolat.- aszondja.

hogymivan? gúnyolódik-e ez most velem, mert elrágom a nyakát, ha megpróbálja. hasonló gondolatokkal küzdöttem széles fejemben, mikor intett, hogy oda be kell menni először. hovaoda ember? mivanott? levetettem táskámat, le a kabátomat. akasztanám a fogasra, de ő szól, hogy ne arra akasszam, hanem a másikra. majdnem vízszintesbe kellett helyeznem testemet, hogy elérjem áthajolva egy asztalon, de végül felakadt. a kabát. elindulok a sötét helyiség felé, az összes szempár rám szegeződik, esetenként a rajtuk levő üvegek is. a sötét zugban két ijesztő néni állt két kagyló mögött. 

beleültettek a székbe, fejemet a kagyló fölé vívták és mosni kezdte egyikük a fejemet. az egy évnyi égnek álló hajviselettől amúgy is érzékeny fejbőrömet úgy megdolgozta a dauerozott hajú öreglány, hogy kicsit sírnom kellett. ez szerencsére nem tűnt fel senkinek, folyt elég víz az arcomba, vegyült a könnyekkel. egy törülközőt csavarva a fejem köré határozott taszítással lökött ki a székből a néni, amikor közölte, hogy 440 forint lesz. a mosásért nála kell fizetni. jó, mondom, hozom a pénztárcám. kifizetem az öreglányt, megyek a pasas felé, hogy vágja le a hajamat, ha már így összegyűltünk. na. beültet a székbe, felpumpál kényelmes magasságba, lábaim elé hajol és alám rúgja a lábtartót, immár én is kényelmesen ülhetnék, ha ne rándultam volna görcsbe. cserkészfiúsra fésüli a frizurám, frufrum orromig ér, de ő nem érti, hogy az nem oda jár, azt az ég felé kell fésülni. elkészül a gyengén lányos fésülésem, amikor közlöm vele, hogy fél illetve 1 centis menedékkel kellene haladni a tarkómon felfele, a fejem tetején pedig lesz szíves úgy 4 centisre hosszúra meghagyni, mert fel szoktam szárítani, ahogy volt az érkezésemkor. ő nekilátott.

mélységes magabiztossággal nyisszentek le a hatalmas tincsek fejemről én pedig szemüveg nélküli létemben a tükörből próbáltam felfedezni környezetem. megdöbbentő volt. túlzás nélkül legalább 15 hetvenen túli öreglányt láttam magam körül, néhány hatvanon túli fodrásznővel vegyítve. ez a férfi, aki épp az én fejem rendezte ártatlan volt az asszonyok között. belesüllyedek a gondolataimba, közben szemügyre véve az előttem heverő hajcsavarókat és csatokat, amikor hallok valami rám vonatkozót:

- nézzétek meg, milyen szekszi nyaka van a hölgynek! - invitálja körénk az idősebb generációt a fodrászom, azok pedig gyűltek.

ekkor kicsit megijedtem, de a bókok csak jöttek a szemüvege alól. zsebemben bizsergő telefonomat nyomkodtam ki kétszer, elhárítva a bejövő hívást, amikor meggyőzni próbált az úriember, hogy vegyem csak fel. közölve, hogy nem szükséges, folytassa csak, megjutalmazott egy kiselőadással, hogy ja igen, szívatni kell a fiúkat kicsit, hadd gondolkozzon, hogy mit is csinálok, miért nem veszem fel, hahaha, mulatott magában. én itt már kezdtem szemüvegtelen fejemből gyanúsan kinézni, hiszen sebesen fogyni látszott a haj fejem tetejéről. amikor a koponyám tetején is befejezte a munkálatokat én már tudtam, hogy ez már sose áll fel. márhaérted.

befújta valami nyálkával egy furcsa üvegből, aztán beszárította. beletúrt kéccer, majd még kéccer, s ekkor feltette a költői kérdést:

- zselét tegyünk rá? - de ekkor már zselés kézzel matatta a tincseimet. 

jóváhagytam látva, hogy ez már sose lesz a régi. amikor kimondta a végszót, feltettem szemüvegemet és újra elmorzsoltam egy könnyet a szemem sarkán. alig maradt haj a fejemen, s ami volt, az se állt fel. átnyújtva munkájának csudadrága árát, távoztam a helyiségből kémlelő szempárok/kétpárok kíséretében. kilépve az ajtón, rögtön az átjáróhoz érve az ott toporgók szemöldöküket magasra emelve csodálták meg frissen megalkotott fejszerkezetemet. 

hát így lett nekem cserészfiús frizurám!

(dícséret még nem érkezett. párom szerint helyes a kisfiús fejem. most meghajlok.)

lakásba belépve, loholtam a tükör elé elkészíteni életem első önfotóját tükör előtt. 

íme:

2013-04-10 15.56.52.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://zabothegyezo.blog.hu/api/trackback/id/tr935216863

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.