Nyilvánvalóan vénülök, ha egyre rosszabbul látok, sok alvást igénylek, s az egyensúlyom sem a régi. 
Rém bosszantó számomra, hogy állandóan az éjszaka kellős közepén hív a természet. Már-már belenyugodtam, hogy szinte percre pontosan fel kell kelni, s ha menni kell, hát menni kell. 

Így történt ez az elmúlt éjszaka is. Felkeltem, félszememet kinyitottam félig, s a nyitott ajtón át egyenesen elindultam a szemben található fürdőszobába. Csakhogy az ágyról való lemászásom után, a második lépésem nem akaródzott egyenes irányba tartani. Így egy hirtelen oldallépéssel eljutottam a nappaliba. Kicsit felébredtem, s úti célom felé vettem az irányt, tehát a mosdóba. Dolgom végeztével ismét megbizonyosodhattam arról, hogy valami nem kóser testszerkezetemben, hiszen egy, az előbbi hasonló oldallépéssel kikerültem a hálót, s araszolni kezdtem a konyha felé. Bevallom, rém rossz, ha az ember másfele tart, mint ahová indul, de kitartó voltam, sikerült visszafeküdnöm.

Jött a reggel fénnyel-nyűggel, kelni kellett ismét. Eszembe jutott az éjszakai manőverezésem helyiségek között, s kicsit vigyorogtam, ezzel egy időben a konyha falára felcsattantam. Visszapattanásom után megértettem, hogy itt valami egyéb lehet, már rég felébredtem, megkávéztam. Jött a megerősítés is szép számmal. Zuhanyoztam, hajat szárítottam, s összefolyt a fürdőszoba szemeim előtt, de megtaláltam önmagam. Fogmosás után kifogott a fal, mosásnál a szennyes kosár, de ma már belekapaszkodtam a mosatlanként árválkodó palacsintasütőbe is. Persze, nem tartott meg. Fogott a görcs a figurázásra, gondoltam megelőzöm a problémát. Jobbra tartással van gond, tehát balra indultam, ha egyenesen akartam a fürdőbe jutni. Persze, hogy a fal fogott ki. Most ülök a kanapén nyugalmi helyzetben, de kicsit köröz maga körül a testem. 

Egyvalami nagyon biztos: Én ma ablakot nem nyitok! :D