Ödönke cuki fiú, képes lennél napokig tátott szájjal bámulni görcsös megmozdulásait.  25 évesen még keveri a da-t s a nu-t az okéval Erdély szíve csücskében. Nem restelli megkérdezni, hogyan mondják postásnak románul, és szerinte a lift nyitott ajtóval is elindul, ha elég sokszor nyomogatod a nyolcadik emeletre invitáló gombot.
Megismerkedtünk, összeköltözünk. Szeretett, mert ugye jóember vagyok. Meghívott egy sörre a parkba, aminek a felét kifizettette és még egy zacskó chips-et is kért. Nembaj. Sétálni indultunk, végül 40 km/h-val suhantunk a parkba be, padra le. Miután nyálas megjegyzésekkel illette szexuálisan karcsú testemet, eldöntöttem, hogy haza szeretnék menni mielőtt váratlanul megvizsgálná leheletem. A levegő felszorult csöcseim alá a vad sétától, és kiszáradt a szám is a loholástól.
Bérleményünk lágy ölén zuhanyzást kívánt Ödönke teste. Nyilván őt is megizzasztotta az esti csámborgás fénysebességgel. Ekkor már eldöntöttem, hogy életem reneszánsza kezdődik, itt minden nap csodák fognak történni és én halálra röhögöm a fejem. Szobámban szöszmötölök intenzíven, amikor hangos nyögés, csattogás és egy emeletrengető dörgés hallatszik a fürdőszobából. Füleimet hegyezve igyekeztem megnézni ezt a tüneményt, de kíváncsiságomnak hangot is adtam:
- Mi történt?
- Áh semmi, csak kiestem a kádból.
Osonó pozícióban vergődtem ki a nyolcadik emeleti erkélyre, ahol hangosan röhögtem le a kisnewyorki panorámára. Miután összeszedte magát és kijött a fürdőajtón ijedt fejjel bámult rám könyörgő szemekkel, nézzem már meg, mi történt vele. Hátkéremszépen fürdőben furcsa víztócsák, összetört villanykörte darabok a földön és a kádban is. Nem tudta, mit kezdjen a helyzettel, ezért inkább megkérdezett:
- Ödönkém, ezzel mást sem kell tenni, mint felseperni, vizet feltörölni, kádat megtisztítani.
- Jaaaaa!
- Hozd a másik körtét. - imigyen szólok, s jobbnak látom, ha nem ő végzi a takarítást.
Rémülettől begörcsölten állt mögöttem két kézre fogva a másik villanykörtét, várva, hogy kicseréljem, s egy erősebb szívdobbanásra azon tökéletlen pozitúrában ejtette ki kétkezéből az utolsó körténket. Belső istennőm vadul röhögött, én pedig sepertem tovább várva az újabb csodára.
*
Ödönke kolbászt eszik esőkabátostól, fasírtot fehér hagymával, krémsajtot bicskával vágódeszkáról, húsokat pedig csak úgy tenyérből egy szelet kenyérrel, behintve vele a körbesétált konyhát. Remekül főz. Szerinte: "a főzéshez kézügyesség kell". Krumplilevest félbevágott krumplival képzeli el, a rakott krumplit pedig egy tálban összedobálva szárazon.
Evési kultúrája is igen fejlett: iszonyatos sebességgel hordja pofacsontjai közé az eledelt mindig alaposan ráharapva az evőeszközre. A pudingot szürcsöli, a köreteket kanállal eszi.
*
Amikor a kezem már a fürdő ajtón, hogy bemehessek, neki hirtelen akkor támad mehetnékje. Mindig, minden alkalommal. Ha sikerült belopózni véletlen, tuti rám kopog a következő kérdés kíséretében:
- Mit csinálsz? Mennyi ideig maradsz még ott bent?
WTF o.o
*
Vannak ilyen édes elméletei is:
- "Vajon ha más nyelven beszélnék, a hangom is más lenne?"
- "Azt hittem, hogy néger ellenes vagyok, de aztán megnéztem egy négeres filmet és annyit röhögtem rajtuk."
- "Nyitott ablaknál kell tornászni, hogy az izmok felteljenek friss levegővel. Attól jobban dagadnak."
- "Ha egy csajt nem ismerek, az nem tetszik."

Ödönkére mindig emlékezni fogok. Szerettük meg minden.