Kábé 3 hónapja a Bomfunk MC's - Freestylers című dala a csengőhangom, de rám épp ma zuhant egy emlék, amikor megszólalt a telefonom. 2005-öt írunk. Nyár van, minden nyílászárót kitártam a házon és a hangerőszabályzó gombokat kiakasztottam maximumon. A "nagydobozok" membránja szakadásnak indulva üvölti a Freestylers-t. Frissen vásárolt trial bicajommal gurulok a 30 méteres végeláthatatlanul hosszú udvaron elé egy keréken egyensúlyozva, amikor hófehér freestyle bőgatyámat bekapja a lánc, elegánsan rándulok egyet, majd végigtaknyolok a kavicsokon magam köré tekerve az ülés nélküli vandálbiciklit. Viszlát nadrág, szevasz felső hámrétegem, üdvözlet szomszéd. Neked is épp most kell az udvaron sétálnod? Szedegetem össze magam, keresem darabjaimat: szemüveg megvan, rapper sapka hogyne volna, ízléstelenül csúnya cannabisos csuklószorítóm pedig az ujjaim begyén ékesedik. Az is szabadulna már tőlem.

Megvan minden. Pattanjunk nyeregbe! Nadrágcsere. Rövidgatya, térdvédővel, hosszú ujjú blúz könyökvédővel, dupla csuklószorító és az elmaradhatatlan simléderes sapka. Freestyle görl. Yeah:D Hopp a lépcsőn le egykeréken, hopp a másikon fel kerekenként, ott egy ugratón szállok a levegőbe, érkeznék meg a hóttbiztos talajra, amikor a szél váratlanul pofámba vágja a kaput. Újfent takony. Ekkor repült igazán messzire a sapka, ekkor reccsent hangosat a szemüvegkeret szára, és ekkor lett nyoma a kertdeszkának a formásra gyúrt pufókomon. Én azóta két keréken biciklizek.

Megláttam egy pont olyan esernyőt a neten, mint amilyenem nekem volt törpe koromban. Jött is a kép gyorsan: Fogjuk rá, hogy már voltam 5 éves. Böhöm nagy házunk köré állványokra mászva dolgoznak a munkások, megy a vakolás. Velem senki sem foglalkozott, hát feltaláltam én magam. Csattogtatós lepkém nem volt, de volt esernyőm, amivel azt hittem, csodákra is képes vagyok, ha okosan használom. Hasznos elmondanom, hogy a talaj felett 10 centivel nekem már tériszonyom van és liftezik a gyomrom. Erős voltam és félretoltam ezt az érzést, majd elkezdtem az apróra nőtt lábaimmal mászni felfele a farakáson. Nem lehetett magasabb két méternél, de törpenövésemnek elég nagy fejfájást okozott felmászni a tetejére. Felfőztem a vizet elértem a tetejét, de büszke voltam magamra, milyen kitartó vagyok. Levettem hátamról a cipőfűzővel felkötözött esernyőt és kinyitottam. Már sejtheted, mire készülök. A Duna Tv csodákra képes. Ott láttam a rajzfilmben, hogy két kislánynak sikerült, én pedig hittem a mesékben. Kinyitottam az esernyőt és büszkén felvigyorogtam apáméknak az állásokra hátha észre venne valaki, de később derült ki, hogy reptéri kutyát nem érdekli, hogy én mit csinálok. Három-kettő-és zuhé. Szívem verte a 200-at azon a két méteren, de sikeresen lezuhantam, volt talaj alattam. Megrémülve ordibáltam, hogy segítség, meghaltam! Majd tömény zokogásba kezdtem, hátha az hatásosabb és túlordibálom a betonkeverő zúgását. Sikerült. Bátyám elmondása szerint eltartott pár percig míg rájöttek, honnan jön a kiabálás, ugyanis a pityókaföldön landoltam a 80 centi magas szárú gyönyörűen virágzó pityóka között. A virágokon fennakadt esernyő vezette nyomra keresőimet. Végtelen fájdalommal kiabáltam, hogy meg fogok halni pár perc múlva, nekem most végem, de mily meglepő, nem így történt. Bátyám ölbe kapott és kérdezte hol fáj, vajon mimet törtem el, de mindenem egyben volt. Bár foglalkoztat a tudat, hogy jellememhez van-e köze az akkori esetleges agyrázkódásnak, melyről nincs orvosi diagnózis, csak gyakran érzem úgy, hogy megagyalágyultam.

Egy másik önkényes agysejtfoglaló emlékem a Fullspeed illatától tört felszínre. 16 éves hősszerelmes leányzó ként kettős életet éltem. Skizó nr1 a cybervilág sztárja volt, és skizó nr2 pedig két lábon járt a földön és hasonlított a többi emberszabásúra. Ez a periódus a skizó nr1-ről szól. Chatrajongóként sikerült elsajátítani a vakon gépelés művészetét, és éjjel nappal csapkodtam a klaviatúrát. Megszerelmesedtem. A cybervilág kifordult a valóvilágba. Randiztunk a természet lágy ölén s én bezsongva szimatoltam férfias illatát. Az foglalkoztat, hogy bár ne kéne kilépni ebből a komfortzónából...De ez a sors impotenciája. Ki tudja, mikor látom még?! Megszívtam orromat annyi Fullspeeddel, amennyit csak csillóim elbírtak, aztán útjára engedtem kedvesem. Azóta vagyok self-made woman és hűen mondogatom magamban, hogy engem egyszer szívlapáttal fognak agyonütni.

A Nescafe-s bögre és szesszió, előhozott egy újabb emlékképet. 2010 második szessziójában 4 személyes adag kávé behüpürtyölése után elfogyasztva 2 liter kólát, hajnali 3-kor látom magam karaokézni a konyhában 6 tonna mosatlan között egy szövegkiemelőt szorongatva. Miután elkészült a home videó és az 5 centis hajam is ki lett vasalva büszkén taszítok egyet a MicróMacróÖkonómia jegyzeteken és Zsömipárnám elhelyezem gondosan az asztal közepén. Két széken foglalva helyet, oroszlános pokrócom magam köré tekerve hajtok fejet az asztalon és amíg ketyeg a szívem az élénkítő szerektől, addig kitartóan bámulom Nescafe-s bögrém, melyen egy égnek állt hajú figura vigyorog "Dupa Nescafe" felírattal.